Az alábbi levelet Zsámár Éva testvérünktől 2014-ben kaptam. Megkért, hogy a temetésén én hirdessem az Igét, és valamilyen formában ezt a levelét is említsem meg, mert nagyon szeretné, hogy eljusson a családjához. Mivel a temetésen az idő rövidsége miatt az egészet nem olvashattam fel, csak néhány részletet belőle, ezért most felolvasom az egészet, és feltesszük a honlapra a temetésén felvett hanganyaggal együtt, hangzó és írásos formában is

(Megjegyzés: A levélen semmit nem változtattam. Úgy hagytam, ahogy Zsámár Éva testvérünk nekem elküldte.)

Kedveseim, kik elkísértetek utolsó földi utamon!

Köszönöm, hogy itt vagytok. Talán furcsa és szokatlan, hogy szót kérek ezen az alkalmon, de betegségem miatt hosszú időm volt felkészülni erre a napra. Tudjátok, hogy évek óta nem tudtam beszélni, ezért ragadom meg ezt az alkalmat, hogy valami számomra nagyon fontos dolgot osszak meg Veletek. A gyász, az elmúlás ténye, általában szomorú esemény. Számomra örömünnep, mert tudom, hogy Kiben hittem és hova megyek.  Nemcsak remélem, hanem bizonyos vagyok, hogy vár a Mennyei hon. Nekem ebben nincs semmi érdemem, pusztán annyi, hogy elfogadtam Isten ingyen- kegyelmét, amit az Úr Jézus Krisztusban nyújtott felém. Beláttam, hogy Isten szemében elveszett bűnös vagyok, aki az Ő igazságos ítélete alapján halált érdemelt volna. A Szentírás Isten szava és az kimondja, hogy a bűn zsoldja a halál. Isten nem pusztán jó, hanem Szent és Bűn gyűlölő is. Az Ő szentsége előtt egyikünk sem állhat meg a saját jó cselekedeteivel. Valamennyien elveszettek vagyunk.  Isten ennek ellenére szeret bennünket. Annyira szeret, hogy a számára leg drágábbat, egyszülött Fiát áldozta fel helyettünk. Az Isten Jézus Krisztusban ember- formát öltött, magára vette minden ember minden bűnét, és halálával mindnyájunkért kifizette a váltságdíjat. Ő szenvedte el azt a büntetést, amit az Istentől elfordult ember megérdemelt volna. Az Ő drága vére olyan értékes az Atya szemében, hogy elég minden bűnünk eltörlésére. Isten nem személyválogató. Minden ember számára felkínálja ezt a lehetőséget. Azonban egy feltételt szabott: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és élsz. Hinni nem pusztán egy szó, hinni azt jelenti, hogy elismerem, hogy kegyelemre szoruló bűnös vagyok, alázattal leborulok a kereszt tövébe és felnézek Arra, Aki helyettem szenvedett. Átérzem azt a határtalan szeretetet, ami a keresztről árad felém és szívemet hála tölti be és őszintén megvallom és megbánom a bűneimet, majd teljesen érdemtelenül, kinyújtom a kezem és elfogadom az ingyen kegyelmet. Cserébe semmit sem adhatok, csak a magam bűnös életét. Hittel rábízom magam az én Megváltómra. Nem a magam útján, saját akaratom szerint akarok haladni a széles úton, mely a kárhozatra visz, hanem az Urat követni a keskeny úton, mely visszavezeti a bukott embert Teremtőjéhez, az Atyához. Az Atya ugyanis nem rám tekint többé, hanem az én Megváltómra, aki helyettem halt meg a kereszten.  Ezt a döntést minden embernek meg kell hoznia az életében. Vagy hisz a fiúban és örök élete van, vagy nem hisz és visszautasítja Isten kegyelmét és Isten haragja marad rajta, vagyis elkárhozik. Én hatvankét éves koromig jártam a széles úton. Édesapám halála gondolkodtatott el. Nem lehet, hogy a halál után megszűnik minden. Akkor kezdtem el őszintén keresni Istent. Utólag látom, hogy ez is az Ő kegyelme volt, hogy megállított és megszólított. Tizenhárom évre volt szükségem, hogy belássam, hogy én nem az a jó ember vagyok, akinek korábban tartottam magam, hanem egy kegyelemre szoruló bűnös ember. Én emberi mércével mértem magam, az Isteni mérce sokkal magasabb. Az Ő mércéje szerint egy igaz Ember élt a földön az Úr Jézus Krisztus, aki be tudta tölteni az isteni törvényeket. Ő a mérce. És ez olyan magas, hogy emberileg elérhetetlen. Ahhoz is az Ő kegyelmére van szükségünk, hogy ezt kimunkálja bennünk. Mi emberek azt nézzük, ami előttünk van, amit látunk, Ő a szíveket nézi. Amíg csak az eszemmel értettem meg mi az ingyen kegyelem hallgatott. Aztán megismertem olyan hívő embereket, akik élő kapcsolatban voltak az Úrral, és vágytam erre a közvetlen kapcsolatra és újra és újra leborultam előtte és kértem a kegyelmét, de hallgatott. Úgy éreztem, hogy azért hallgat, mert nem vagyok érdemes a kegyelmére. Hittem abban, hogy az Úr Jézus áldozata tökéletes volt, bennem van a hiba, ha bennem nem jelentheti ki Magát. Tenni akartam valamit, de nem tudtam, hogy mit kell tennem. Aztán jött egy igeszolgálat János apostol első levelének első fejezetéből a 7. vers végének magyarázatáról:” Jézus Krisztusnak az Ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ezt a szolgálatot már hallottam egyszer, de még nem volt felkészülve eléggé a szívem az Ige befogadásához. És másodszori meghallgatásnál megtörtént a nagy csoda. Élővé vált szívemben az ige. Egy halk, de félreérthetetlen hang szólalt meg bennem:” nem érted, hát még mindig nem érted, te semmit sem tehettél az üdvösségedért, az én vérem olyan értékes az Atya szemében, hogy elegendő minden bűnöd eltörlésére. Én érted a te bűneidért is szenvedtem, és meghaltam a kereszten, hogy te megmenekülhess.” Hihetetlen boldogság járta át a szívem, üdvbizonyosságom lett. Azóta kezdtem el az Úrral járni. Ez már közel 7 éve történt.  Nem sokkal megtérésem után kezdődtek el a próbák az életemben.  Három agyinfarktus következtében részlegesen bénultak a beszélőszerveim, majd két térdprotézis műtét után tovább romlott beszélő készségem.  Újabb agyinfarktus következett, ezúttal mozgás szerveim erőtlenedtek el. Ezt követően állapotom rohamosan romlani kezdett. Olyan betegséget diagnosztizáltak, aminek senki nem örülne. Én sem örültem, de míg porsátorom romlott, belső emberem növekedett. Nekem a betegségek javamat szolgálták. Módot adtak arra, hogy az Űr jelenlétében éljek. Sok igét hallgattam, evangéliumi könyveket olvastam, és valamennyi által tanítgatott az Úr. Volt időm elgondolkodni életemen, és közben az Úr sorban rámutatott hibáimra, vétkeimre. Én egyre kisebb lettem és Ő egyre nagyobb a szememben. Annyi csodát éltem meg jelenlétében. Mindenekelőtt kiáradt rám békessége. Éreztem szeretetét gondoskodását és formáló munkáját. Megtanultam teljesen rábízni magam. A legnehezebb percekben is ki tudtam mondani: legyen meg a Te akaratod. A hit nagy erő. A hívő embernek ugyanúgy fáj egy műtét, egy goromba szó, a hálátlanság, igazságtalanság, mint minden embernek. Azonban van egy csodálatos mestere, aki előtte járt és példát mutatott. Akinek szeretetében feltétlen hisz, mert naponta megtapasztalja kegyelmét. Tudja, hogy mindenható és bölcs. Sokkal jobban tudja, mire van szüksége az Őt szeretőknek, és mindent javukra szolgál. Semmi sem történhet az Ő tudta és akarata nélkül életében, és amit Ő akar az a legjobb. Így a legnehezebb terhet is könnyebben viseli el, mert tudja, hogy nincs egyedül, Jézus Krisztus vele jár.  Ő nem változik, mindig ugyanaz, aki megszabadított saját élete árán és most is megszabadít. Én még nem látom, hogy hogyan és mikor, de tudom, hogy pont akkor és úgy, ahogy nekem a legjobb.

Hogy miért írtam le ezeket előre, mert szeretnék segíteni Nektek. Szeretném, ha Ti is megismernétek Őt, ha tudnátok, hogy a kegyelem mindenki számára adott. A váltságdíj már kifizettetett. Jézus Krisztus a Te szíved ajtaja előtt is ott áll és kopog, de csak akkor megy be, ha te kinyitod szíved előtte. Ő senkit sem küld el.  Isten egyetlen utat nyitott az ellene fellázadt és Tőle elforduló emberiségnek: ez az út Jézus Krisztus. Aki befogadja őt, megmenekül bármilyen érdemtelen is rá, aki nem, az elkárhozik, még ha emberi mércével mérve tisztességes, jó ember is. Nincs az a jó cselekedet, ami megmentheti. Én azt hiszem mindnyájatokért imádkoztam szinte mindennap, hogy ez a csoda a ti életetekben is valóra válhasson. Az Úr elé tettem le minden rokonomat, barátaimat, gondozóimat, ismerősöket, szomszédokat, és mindazokat, akik ismerve, vagy ismeretlenül jót tettek velem. A kegyelmi időszak most még tart. Isten még türelmesen vár. Minden jel arra mutat, hogy már nem soká. Ezért keressétek Őt! Alázatos szívvel boruljatok le Előtte, és nyújtsátok ki kezeteket az ingyen kegyelemért. Ámen.